TOP termékek

Bemutatkoznak a Natur Harmónia megálmodói

 

 

 

Mónika:

Mónika 2 gyermek édesanyja, aki gyermekei születése óta nem csak munkájában, hanem gyermekei egészségtudatos nevelésében is kamatoztatja az egyetemen megszerzett tudását. Mónika ugyanis mikrobiológus, így pontosan tudja, mit rejtenek a táplálékkiegészítők és ételek csomagolásán található kifejezések. Tudja, mitől bio a bio, mitől más az egyik alapanyag, mint a másik és mit jelent a liofilizálás vagy az antioxidánssal tartósítás. Mónika alapos és mindig utánanéz és elemzi számunkra a tudományos kutatásokat, eredményeket, illetve lefordítja, elmagyarázza nekünk, mit is takarnak a szakkifejezések.

 

Böbe:

Böbe egy fiatal szoftverfejlesztő hölgy, aki már gyermekkorától a sportok, a természet és a kutyázás szerelmese. Böbe ebben nőtt fel, nem is tudja máshogy elképzelni az életét. Gondosan ügyel saját és családtagjai egészséges táplálkozására és a megfelelő mennyiségű testmozgásra. Fiatal kora ellenére fantasztikusan főz, minden alapanyagot megválogat, amely a tányérra kerül. Ínycsiklandóan egészséges ételeinek receptjeit szívesen megosztja velünk és veletek itt az oldalon és a facebook oldalunkon. Nemrég a gyönyörű tájairól híres Norvégiába költözött férjével, így most ott szerzett tapasztalataival hoz újdonságokat Nekünk.

 

Eszter:

Eszter is két gyermek édesanyja. Nem volt mindig kifejezetten egészségtudatos, de az évek múlásával, illetve néhány hízás-fogyás, kisebb mozgásszervi problémák után rájött, igenis van létjogosultsága és nem csak egy kóbor divat az egészséges táplálkozás. Eszter marketing szakos közgazdász, az elemzések híve, nem lehet csak úgy megtéveszteni egy szép csomagolással, hangzatos reklámszöveggel. Pontosan tudja, hogy a jó marketing mögött még annál is jobb termékeknek kell állnia.

 

Három különböző egyéniség, három korosztály, három eltérő szakma. Mégis nagy az egyetértés abban, hogy fontos az, amit teszünk magukért és a következő generációkért. Amikor az ember elkezd a saját egészségére figyelni, akkor elkezd jobban törődni a környezetével is.

Vannak, amiket már tudunk és vannak, amiket még mi is tanulunk az egészség és környezettudatossággal kapcsolatban. A tudásnak akkor van értelme, ha meg is osztjuk, ezért itt leírunk minden tudást, minden újdonságot, amit felfedezünk, mert adni jó, felszabadító érzés!

Kizárólag olyan termékekkel foglalkozunk, amelyeket mi is használunk, fogyasztunk, a tányérunkba, poharunkba tesszük. Olyanokat, melyeket nagyon alaposan, több szempontból megvizsgálva kiválónak találunk és amelyekkel elérhetjük azt a célt, amelyben mindannyian egyetértünk és amiért Naturharmonia lett a nevünk:

Szeretnénk hosszú, egészséges, testileg-lelkileg HARMÓNIKUS életet élni.


 

 

Szakértőink, segítőink:

 

 

Dr. Barcs István főiskolai tanár, mikrobiológus, 

 

Ki vagyok én?

 

Újpesten nevelkedtem, amit annak idején senki se tekintett még a főváros részének. Ha nagyon muszáj volt valami okán, hát mi „bementünk Pestre”.  Egy évben kétszer-háromszor. Nagyobb vásárlás, vagy az Állatkert, ilyesmi. A külváros kiváló iskola volt: a Pamutgyár és a hivatalnok-negyed közötti mezsgye, a három saroknyira levő megyeri úti stadion, aminek a füves edzőpályájára, ha nem volt az első csapatnak edzése, bemehettünk a pöttyös labdánkkal focizni, ahogy a Duclos bányagépgyár pályájára is, vagy a Dózsa jégpálya, ahol együtt koriztak velünk edzés után a bajnok hokicsapat játékosai. Ismertük névről mindegyiküket, és elég hamar olyan sokrétűen választékos szókincset szívtam magamba, amin aztán a hódmezővásárhelyi laktanyaélet már csak tájjellegű hangulati elemekkel bővített.

A pályaválasztás nekem se volt egyszerű döntés. Sofőr legyek, mint az apám, mert autót vezetni olyan jó lehet? Geológus, mint az unokabátyám, aki régészeti feltárásokra is jár, egyszer el is vitt magával? vagy régész, vagy egyenesen történész? Amivel garantáltam volna, hogy a különutas gondolkozásommal vagy a börtönben foglalkoztassanak, és utána örüljek, ha lehetek sofőr.  Jó tanulóként az iskola sok tanulmányi versenyen indított. Megnyertem a kerületi kémia és orosz (!) versenyt, de ezek nemigen érdekeltek. Hetedik után már nem tanultam oroszul, mert elboldogultam vele, ameddig kellett (sőt vagy 15 évvel később egy gyezsurnajával veszekedni is tudtam Moszkvában, és alighanem jókat mondtam, mert megbántódott, és leszállt rólam). Magyarból meg az országos döntőn negyedik lettem, de hivatásnak az se érdekelt volna (ha esetleg újságíró lettem volna, a karrier ugyanazt kínálja, mint a történészi). Az állatokat viszont mindig szerettem, mindig is volt a közelemben ez-az (nagymamámnál tyúkok, macska, nyuszi nekem, nekünk otthon halak, papagáj, fészekből kiesett verébfióka, a többi lakó határtalan örömére az ablakpárkányra szoktatott galambok). Most van két macskám (anya és fia), és a novemberben meghalt puli után már várom, hogy megszületsen Rojtos, a pulikislány, aki a helyére kell lépjen.

Így hát biológus lettem, de azon belül igazából a mikrobiológia, a baktériumok, vírusok, parányok világa érdekelt. És közülük is csak azok, amik az ember egészségével kapcsolatosak lehetnek. Amik betegséget okozhatnak, vagy amik segítenek abban, hogy elkerüljük a betegségeket. Kórházi laborokban dolgoztam, később vezettem is, megtanultam azt a munkát, amivel a sok ártalmatlan baktérium között megtalálhatjuk azt, amelyiktől az a beteg éppen akkor szenved, és amivel segíthetjük az orvosát kigyógyítani őt ebből. Évekig vezettem a SOTE Epidemiológiai Tanszékét, aminek a nevét az újságírók ritkán tudják kimondani, de járványtant jelent. És orvosokat, népegészségügyi ellenőröket, ápolókat, szülésznőket tanítva, valamint az ismeretterjesztésbe bekapcsolódva megtanultam, hogy beszéljek erről úgy, hogy az is megértse, akinek más a foglalkozása, képzettsége, de ugyanaz a kórokozó leselkedik őrá is, mint rám.

Megtanulhattuk, hogy Magyarország a tízmillió labdarúgó-szakértő országa. Meg a tízmillió atomfizikusé, meg a tízmillió virológusé (manapság) és tízmillió járványügyesé. És ez a negyvenmillió ember nem képes most elfogadni, hogy egy fertőzés nemcsak őt betegítheti meg, hanem ha járvány van, rajta keresztül a szüleit, barátait, gyerekeit, a többieket is. Egy járványt, a dominókhoz hasonlóan csak a lánc megszakításával lehet megállítani. Ha hiszel benne, ha nem, akkor se fogsz tudni elmenni bulizni, moziba, konditerembe, étterembe, sörözni, tüntetni, mert a korlátozásokat csak akkor fogják feloldani, ha az ehhez szükséges számú ember (hívő és tagadó együtt) be lesz oltva. Én – egészségügyi dolgozóként – már megkaptam mindkét oltást, és mérhetően kialakult bennem a védettség, de hiába: én miattam nem nyitják ki a gyömrői uszodát, a kedvenc éttermemet vagy sörözőmet, nem áll össze az F.O. System, hogy megtartsák a tavaly novemberi koncertet, amire a jegyem is megvolt.

Nem akarok senkit meggyőzni semmiről. Olyan dolgokról fogok itt beszélni, amiket jó tudni ahhoz, hogy vigyázz az egészségedre, okosan válassz a lehetőségek között, és ha jól csinálom, érteni is fogod, miért mondom azt. De én nem fogom megmondani, mit tegyél! Te döntesz, kiben bízol.

Volt egy régebbi kabaré-jelenet. Ebben egy irodalomtörténész vitázott Petőfi lírájáról egy hidegburkolóval.

 

Majd írok!

Majd írok!

 


 

 

Divatszakértőnk: Deák Laura a LAURA DEAK & CO ruházati márka megálmodója és tulajdonosa

 

Egy márka. Egyedi. Valami más. 

 

Nagyon szeretek újat létrehozni és értéket teremteni. Egy táska vagy ruhadarab létrehozása során csodálatos érzés látni a munkafolyamatot elejétől a végéig és megfogni a kész terméket, amit én álmodtam meg. 2020 évében hoztam létre saját márkámat, LAURA DEAK & CO. néven. Az előállításban segítséget nyújt Nyíri Mária varrónő, illetve Demeter Anita bőrműves.

Valahogy így néz ki, amikor megálmodok egy terméket

Szükség van egy letisztult, inspiráló környezetre, ceruzákra és egy nagy adag kreativitásra

Az első kollekciómban a táskák alapanyaga finom, környezetbarát bársony szövet, továbbá különleges díszítő elemük a tükörhatású plexi kövek, melyek egyedivé varázsolják őket. A díszítés egyesével, kézzel kerül fel minden egyes táskára, ezért minden termék kicsit más és más.

A ruhák terén a “minimal” design kedvelők oldalát erősítem, ebben a stílusban tervezem és készítem őket.